 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A rekonstruált várfal, várbástya és várkapu, a 'historizáló" Zagyva-híddal
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2011. március 21., hétfő
Rekonstrukciós tervek
2011. január 11., kedd
Virtuális séta az ősi Várban
A Várnegyed, az 1927-ben létesített Scheftschik-telep, az Alcsi-városrész és a Tallin-városrész alkotja Szolnok város I. kerületét, mely az 1870-es évekig a várostól teljesen független katonai közigazgatás alatt állt. Alapítása az avar Szolnok tárkányfejedelem által történt. Jelentőssé ispánsági földvárként, 1550-től pedig magyar illetve török végvárként vált, 1706-tól pedig Rákóczi generalátusi székhelyeként szolgált. Innetől kezdve katonai szerepét fokozatosan elveszítette, kövei pedig a 19. században beépültek a városi középületekbe.
I. Várfalak és bástyák
 |
| Krenák Lajos: A szolnoki vár 1617-ben |
 |
| A Vár látképe a Vártemplommal és Várplébániával |
 |
| A déli várfal |
 |
| A Vízi-kapu, amely a Tiszára való lejárást biztosította |
 |
| Az északnyugati bástya |
 |
| Régi ablakpillér |
 |
| Kilátás az egyik ablakból |
 |
| A déli várfal, végén fülesbástyával |
 |
| A délkeleti bástya |
II. Vártemplom
 |
| A Vártemplom homlokzata |
Az egykori vár területén áll a Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett római katholikus Vártemplom. Külső megjelenése korának klasszicista stílusjegyeit viseli, de belül a főoltár, a szószék, a padok és az áldoztató rács empire stílusú. A közelben álló romos török mecset és a középkori templom maradványainak köveiből, Homályossy Ferenc építész tervei alapján, 1822-24-ben épült. 1919-ben, a román támadás idején Szolnok hosszú heteken át a magyar és román csapatok ütközőzónáját képezte, amit a templom is rendkívül megsínylett. Annyira károsodott, hogy a templom tornya mindenestül bezuhant a belső térbe, közvetlenül magára az oltárra. A két világháború között az épületet teljesen renoválták és ma is jó állapotban van.
 |
| A Vártemplom belseje |
 |
| A Vártemplom oldalról |
 |
| Egy 1910-es képeslapon |
 |
| A román ágyúzások után 1919-ben |
III. Várplébánia
A Vártemplom melletti Várplébánia 1824-ben épült, falaiba szintén beépítették a korabeli dzsámi köveit. Az épületet a '30-as években felújították, a kerítése nyugati fala előtti kis közparkban a felső talajréteg alatt rejtőznek az egykori Szulejmán szultánról elnevezett, téglából épült uralkodói dzsámi maradványai. Ennek alapárkait a nyugati falhoz tapadó, szabálytalan négyszög alakú minaretalapozással együtt 1973-ban részben feltárta Kaposvári Gyula, Csányi Marietta és Raczky Pál.
IV. Várkút
Az téglával bélelt egykori várkút helyét Kaposvári Gyula tárta fel egy 18. századi kéziratos térkép alapján elvégzett ásatás során 1952-ben, amelyhez 1977-ben Papi Lajos kisújszállási szobrászművész tervei alapján "törökös" kútfőt építettek.
V. Bástya utca - az ásatás színhelye
Ez az utca nevében őrzi a vár mítoszát, házai nagyrészt új építésű villák. 2010-ben Kertész Róbert régész vezetésével történt itt ásatás, ahol megtalálták a Rákóczi korabeli várfalat, illetve egy reneszánsz kályhaszemet. Az ásatás tavasszal egy új ház építése alkalmával folytatódni fog, amiben kis csapatunk is tevékenyen részt fog venni.
Az ásatás
VI. Történelmi emlékhelyek
1. Müller Adolf festő műtermes háza
 |
| A hozzáépített műterem-rész |
2. Milleniumi szoborkompozíciók:
 |
| Az emlékmű Nagy-Magyarországot ábrázolja, az oszlopon Szt.István-fej |
 | |
| Győrffy Sándor Szent István szobra, talapzatán az Intelmekből | részletek |
3. Damjanich-emlékmű
 |
4. 1956-os emlékművek
VII. Művésztelep
Az avar tárkányvár és a középkori földvár
Szolnok avar vár legendája
A feltárt régészeti forrásanyag szerint a későbbi vár területe már Kr.e. 6000 körül, a kora újkőkortól kezdve lakott volt, városunk legkorábbi településmagja nem a Tisza mentén, hanem a Zagyva keleti ágának jobb partján terült el. Az erődítésre és megtelepedésre alkalmas, vízhez közeli magasabb térszínek főként a Zagyva eredeti ágának jobb partján koncentrálódtak.
A nomád avar nép a VI. században érkezett a Kárpát-medencébe, és birodalma hamarosan európai nagyhatalommá nőtt. A korai avaroknál az állattartás volt a meghatározó, ezzel szemben a későbbi, griffes-indás motívumokat felmutató parasztkultúra kevésbé kötődött a folyókhoz. Az Arvisura-legenda szerint földvárunkat Szolnok avar tárkány-fejedelem alapította 673. szeptember 12-én. A felszentelési ünnepségen részt vett Baján kagán is, Szolnok pedig a nagytudású Haram beavatott fősámánnal áldatta meg az új tárkányvárat, hogy az örök életű legyen. Városunk mindig is fényesen viruló, szépségében virágzó város fog maradni, mivel a jövőbelátó Haram megálmodta, hogy Szolnok városa örökké fog élni., és mivel ide idegeneket sohasem telepítettek, egyben a legmagyarabb város is. Régészetileg is igazolt, hogy vidékünkön 680 táján jelenik meg az avarok második hulláma, új szokásokkal, ezzel együtt új leletanyagot is eredeztetve. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 29 korai és 54 késő avar kori lelőhely ismert a régészek előtt.
Besenyszög határában volt egyik legnagyob gyűrűalakban földhányásokkal körülvett telepük.
A késő avarokról nemzetközi szinten is jelentős leletekkel rendelkezünk; ezek a bánhalmi szíjvégek, melyek forradalmasították az avar művészetről alkotott képünket. Három sírt tártak fel 1953. május 2-án, a legjelentősebb egy avar harcos maradványait rejtette teljes felszerelésével, díszeivel és lovával együtt. A második sírt már megbolygatták, de a leleteket még össze tudták gyűjteni, míg a harmadik sírban lévő női csontváz mellett két üveggyöngyöt találtak. Az 1. és 2. számú sírból származó "pávasárkányos-szíjvégek" az igazán értékesek, mivel vereteik magasan fejlett ötvösmunkára utalnak.
A nomád avar nép a VI. században érkezett a Kárpát-medencébe, és birodalma hamarosan európai nagyhatalommá nőtt. A korai avaroknál az állattartás volt a meghatározó, ezzel szemben a későbbi, griffes-indás motívumokat felmutató parasztkultúra kevésbé kötődött a folyókhoz. Az Arvisura-legenda szerint földvárunkat Szolnok avar tárkány-fejedelem alapította 673. szeptember 12-én. A felszentelési ünnepségen részt vett Baján kagán is, Szolnok pedig a nagytudású Haram beavatott fősámánnal áldatta meg az új tárkányvárat, hogy az örök életű legyen. Városunk mindig is fényesen viruló, szépségében virágzó város fog maradni, mivel a jövőbelátó Haram megálmodta, hogy Szolnok városa örökké fog élni., és mivel ide idegeneket sohasem telepítettek, egyben a legmagyarabb város is. Régészetileg is igazolt, hogy vidékünkön 680 táján jelenik meg az avarok második hulláma, új szokásokkal, ezzel együtt új leletanyagot is eredeztetve. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 29 korai és 54 késő avar kori lelőhely ismert a régészek előtt.
Besenyszög határában volt egyik legnagyob gyűrűalakban földhányásokkal körülvett telepük.
A késő avarokról nemzetközi szinten is jelentős leletekkel rendelkezünk; ezek a bánhalmi szíjvégek, melyek forradalmasították az avar művészetről alkotott képünket. Három sírt tártak fel 1953. május 2-án, a legjelentősebb egy avar harcos maradványait rejtette teljes felszerelésével, díszeivel és lovával együtt. A második sírt már megbolygatták, de a leleteket még össze tudták gyűjteni, míg a harmadik sírban lévő női csontváz mellett két üveggyöngyöt találtak. Az 1. és 2. számú sírból származó "pávasárkányos-szíjvégek" az igazán értékesek, mivel vereteik magasan fejlett ötvösmunkára utalnak.
Az 1. sír nagyszíjvége a hazai és külföldi régészek körében az avar művészetben eddig ismeretlen mintájával méltán keltett feltűnést. Az ábrázolt jeleneten felvonuló harcosokat láthatunk bokrétás zászlórúdra erősített pávasárkányfigura kíséretében. Az utolsó harcos párducon ül, az első állat szintén párduc lehet. A szíjszorítás szakaszán két halat alakítottak ki, fejük egymással ellentétes irányba mutat.
Az avar kor emlékei közé tartoznak még a Kő-halomnál előkerült bronz karperecek, továbbá a Rongyos II-nél talált vaskés, vascsat és edénytöredék, valamint a Telek-halomnál előbukkanó kétnyakú edény.
 |
| A bánhalmi avar lelet 1. számú sírjának mellékletei. Az 1 és 1/A jelzetű darab a híres nagyszíjvéget ábrázolja bánhalmi avar szíjvég, rajta a "pávasárkánnyal" |
A honfoglalás és Szolnok ispán legendája
A Szolnok nevezetű honfoglaló nemzetség (valószínűleg a fejedelem törzse, a Megyer-törzs) szállta meg vidékünket az avar alapokra építve. A Megyer törzs szállásterületének keleti határa a Tisza és a Zagyva folyók lettek. A nemzetségek török szokás szerint szállásaikat gyakran változtatták, télen a folyók mellett tanyáztak. A strázsahalmi gyönyörű tarsolylemez is azt bizonyítja, hogy nemzetségfő telepedett itt le. Szent István király 1030 körül várispánságot és vármegyeszékhelyet alapított Szolnokon. A hadnagyi szállásföldek közül ekkor már igen sok a király kezébe került, ezeken a helyeken alakultak ki a folyókétparti vármegyék. Ahol új várat építettek, ott a vár ősi szokás szerint az első ispán nevét nyerte el. (Csanád, Borsod, Szabolcs, Szolnok, stb). A püspöki egyházmegyék főespererességekre oszlottak, és kezdetben minden megyének egy egyházigazgatási kerület (főesperesség) felelt meg. A megye kezdetben földrajzilag határozatlan birtokegység, központja mindig egy vár, körülötte meghatározott szolgáltatásokkal tartozó királyi népek kis telepei. voltak elszórva. Az ősi alapítású Szolnok vármegyében valószínűleg csak Szolnok, Túr (Mezőtúr) és Abád környékén telepedett le néhány nemzetség., a többi területek lakatlanok maradtak. Honfoglalás-kori szállástelepek nemzetségeinek nevét őrzik ma is a nemzetségek őseiről elnevezett helyiségek: Szalók, Abád, Szolnok, Taskony. A várat keletről a Zagyva, délről a Tisza, nyugatról pedig egy laposabb, vízállásos térszín övezte. Első ispánja Szolnok (más névalakban Zonuc, Zonuk, Zounuk, Zaunic, Zounuck, Zonung, Zounut) volt, aki jelentős érdemeket szerzett a kereszténység terjesztésében, ezért összetűzésbe került a szomszédos Békés várának urával, Vatával, aki 1046-ban pogányfelkelést vezetett. Ekkor Szolnok ispánt abban a főpapi-főnemesi küldöttségben találjuk, amely Székesfehérvárról indult Vazul száműzött fiainak, András és Levente hercegeknek a fogadására. Vatáék azonban a pesti révnél lecsaptak rájuk, és Gellért püspököt követve ekkor szenvedett vértanúhalált a Dunán való átkeléskor maga Szolnok ispán is. Mikor ugyanis csónakkal próbált átevezni a Duna másik partjára a pogányok átkiabáltak a csónakban ülő keresztfiának, hogy nem öli meg az ispánt, ő is halál fia, mire a megrémült ember leszúrta Szolnokot. A középkori Szolnok vármegye mélyen belenyúlt Erdélye,az erdélyi vajda sokszor Szolnokon székelt.
Az Árpád-házi királyok korában Szolnok elsősorban a sószállítás központjaként és fontos átkelőhelyként volt ismert. A tatárjárás során a földvár elpusztult, de maradványai 300 év elmúltával is szembetűnőek lehettek. Bernardo Aldana spanyol zsoldosvezér, aki a Haditanács megbízásából szemlélte meg Szolnokot, majd az újabb várépítés egyik irányítójaként hosszabb időt töltött a településen, emlékirataiban az ispáni várról az alábbi megjegyzést tette: ...ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömilk a Zagyva a Tiszába. A "tatár korabeli" minden bizonnyal a helyiek által adott magyarázat ("tatároktól elpusztított") félreértéséből adódhatott. A várhoz tartozó veremházas település a Zagyva partján magasodott, a későbbi Tabánt is beleértve. A '90-es évek közepén a Szent István téren a régészek rábukkantak az Árpád-kor egyik legjellegzetesebb edénytípusára, a cserépbográcsnak több töredékére is. Az Árpád-kori plébániatemplom maradványai feltehetően az ispánsági várban, a későbbi gótikus templom helyén vagy közelében állhatott, a hitéletre vonatkozó régészeti lelet a 11. századi bronz ereklyetartó kereszt és egy vörösrézből készített körmeneti kereszt a 12. századból., melyre 1927-ben a Tisza Szálló építése közben találtak.
Szolnok Luxemburgi Zsigmondtól 1422-ben kapott mezővárosi kiváltságokat kapott.
 | ||
A gyönyörű Szolnok-strázsahalmi tarsolylemez
|
Az Árpád-kor
Az Árpád-házi királyok korában Szolnok elsősorban a sószállítás központjaként és fontos átkelőhelyként volt ismert. A tatárjárás során a földvár elpusztult, de maradványai 300 év elmúltával is szembetűnőek lehettek. Bernardo Aldana spanyol zsoldosvezér, aki a Haditanács megbízásából szemlélte meg Szolnokot, majd az újabb várépítés egyik irányítójaként hosszabb időt töltött a településen, emlékirataiban az ispáni várról az alábbi megjegyzést tette: ...ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömilk a Zagyva a Tiszába. A "tatár korabeli" minden bizonnyal a helyiek által adott magyarázat ("tatároktól elpusztított") félreértéséből adódhatott. A várhoz tartozó veremházas település a Zagyva partján magasodott, a későbbi Tabánt is beleértve. A '90-es évek közepén a Szent István téren a régészek rábukkantak az Árpád-kor egyik legjellegzetesebb edénytípusára, a cserépbográcsnak több töredékére is. Az Árpád-kori plébániatemplom maradványai feltehetően az ispánsági várban, a későbbi gótikus templom helyén vagy közelében állhatott, a hitéletre vonatkozó régészeti lelet a 11. századi bronz ereklyetartó kereszt és egy vörösrézből készített körmeneti kereszt a 12. századból., melyre 1927-ben a Tisza Szálló építése közben találtak.
Szolnok Luxemburgi Zsigmondtól 1422-ben kapott mezővárosi kiváltságokat kapott.
Az 1552-es török ostrom
Szolnoknak a végvárrendszerben betöltött fontos szerepét a térképre tekintve érthetjük meg. A törökök számára, Temesvár és a Duna-Tisza-Maros szögének elfoglalása után, mindössze Szolnok és Eger vára maradt, mint jelentős akadály a királyi Magyarországgal szemben. Magyar, erdélyi, bécsi hírszerzők jelentették 1552 júniusa óta, hogy a törökök Temesvár eleste után előbb Szolnok, majd Eger ostromára indulnak. Az említett két vár elfoglalása erős érdekében állt a budai basának, Alinak. Miután a legjelentősebb síkvidéki erődök elestek, II. Szulejmán szultán utasította Ahmedet, Alit és Mohamedet, hogy hadaikat a két végvár ellen vezényeljék. A régi szolnoki földvár helyén I. Ferdinánd utasítására 1550-51-ben, a török veszély miatt, Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki.
Az 1550 őszén elkezdett erődítési munkálatok markáns környezet átalakítással jártak együtt, melyek következményei napjainkig jelen vannak. Egyrészt egy szigetet hoztak létre azáltal, hogy a Zagyva eredeti tiszai torkolatától nyugatra egy új Zagyva-medret ástak ki a vár északi és nyugati oldala mentén. Másrészt ezen a Tisza és a Zagyva folyók által teljesen körülölelt szigeten a mesterségesen kialakított mederből kitermelt föld felhasználásával létesítették a vár palánkfalait, illetve töltötték fel belső szintjét. 1551-ben pedig a városi vizesárok kiásásával - melynek kitermelt földjéből építették a város palánkfalait - a Zagyvát és Tiszát egy újabb csatornával kötötték össze. Ma már sem a városárok, sem pedig a Zagyva ősi keleti ága nem funkcionál. Az előbbinek teljesen nyoma veszett, az utóbbinak is csak egyes részei észlelhetők, ugyanakkor a Zagyvának a Tabántól egészen a Tiszáig húzódó egyetlen aktív szakasza az 1550-es várépítésnek köszönhetően jött létre.
Az építéshez bár használtak követ is, az 1552-es vár szerkezetét a korabeli dokumentumok szerint talajba levert gerendák közé döngölt agyagos föld (palánk) képezte. A rézkarcokon látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított végvárt kiterjedt várárok vette körül. A vár fülesbástyákkal való kiegészítése csak magát a tényleges várat érintette és csak a török kiűzése során kerülhetett sor e toldásra, ahogy az a különböző korok metszetein egységesen jól nyomon követhető.
Nyári kapitány parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kisszámú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat 1552 nyarán megkezdték, és nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a mai MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.
1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, mégis, a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.
Az 1550 őszén elkezdett erődítési munkálatok markáns környezet átalakítással jártak együtt, melyek következményei napjainkig jelen vannak. Egyrészt egy szigetet hoztak létre azáltal, hogy a Zagyva eredeti tiszai torkolatától nyugatra egy új Zagyva-medret ástak ki a vár északi és nyugati oldala mentén. Másrészt ezen a Tisza és a Zagyva folyók által teljesen körülölelt szigeten a mesterségesen kialakított mederből kitermelt föld felhasználásával létesítették a vár palánkfalait, illetve töltötték fel belső szintjét. 1551-ben pedig a városi vizesárok kiásásával - melynek kitermelt földjéből építették a város palánkfalait - a Zagyvát és Tiszát egy újabb csatornával kötötték össze. Ma már sem a városárok, sem pedig a Zagyva ősi keleti ága nem funkcionál. Az előbbinek teljesen nyoma veszett, az utóbbinak is csak egyes részei észlelhetők, ugyanakkor a Zagyvának a Tabántól egészen a Tiszáig húzódó egyetlen aktív szakasza az 1550-es várépítésnek köszönhetően jött létre.
Az építéshez bár használtak követ is, az 1552-es vár szerkezetét a korabeli dokumentumok szerint talajba levert gerendák közé döngölt agyagos föld (palánk) képezte. A rézkarcokon látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú, sarkain egy-egy ágyúrondellával biztosított végvárt kiterjedt várárok vette körül. A vár fülesbástyákkal való kiegészítése csak magát a tényleges várat érintette és csak a török kiűzése során kerülhetett sor e toldásra, ahogy az a különböző korok metszetein egységesen jól nyomon követhető.
Nyári kapitány parancsnoksága alá 1400 főnyi spanyol, német, cseh és kisszámú magyar katona tartozott. A vár 24 ágyúval, 3000 puskával, 800 mázsa lőporral és nagy mennyiségű élelmiszerrel volt felszerelve. A munkálatokat 1552 nyarán megkezdték, és nagy sietséggel haladtak. Megásták a Zagyva mai torkolati szakaszát, ami tehát nem az eredeti medre a Zagyvának. Az eredeti mederrész mára feltöltődött és mindössze egy kisebb tó maradt belőle a mai MÁV-kórház előtt. Ma úgy ismert, mint az egykori várárok maradványa.
1552. szeptember 2-án Ahmed Ali basa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. Először a német zsoldosok foglalkoztak a szökés gondolatával, mégis, a magyar naszádosok szöktek meg legelőször. Szeptember 3-án, éjjel, a magyar és spanyol lovasok átúsztattak a Tiszán, majd a naszádosok visszatértek a gyalogosokért. 1552. szeptember 4-én éjszaka a zsoldosok elmenekültek, sorsára hagyva a várat. A várkaput reggelre nyitva hagyták, Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.
A vár a török korban
A törökök 1553-ban létrehozták a szolnoki szandzsákot és jelentős építkezésekbe fogtak. 1562-ben itt épült fel az ország első állandó Tisza-hídja. A szolnoki török kori híd maradványai napvilágra kerültek a Tisza 2003-as augusztusi alacsony vízállásakor. Tartózkodásuk alatt a törökök minaretet, dzsámit és fürdőt is építettek, amelyek a későbbi harcok folyamán és nagyrészt szándékos pusztítások miatt teljesen megsemmisültek. Ennek ellenére a minaret alapjai megmaradtak, s ma egy díszkút hirdeti egykori helyét.
Szolnok török emlékei:
- 1562-ben a törökök a Tiszán építik meg hazánk első fahídját
- Szolnokon másolták az egyetlen Magyarországon írt török kódexet
- Méliusz Juhász Péterrel itt akarták magyarra fordíttatni a Koránt
- Városunkat leírta Evliya Cselebi török világutazó
- 1596-ban látogatást tett III. Mehmed szultán
- a Vártemplom és a Várplébánia az egykori dzsámi köveiből épült
- az anyakönyvek tanulsága szerint itt maradt néhány török eredetű család
- a Beke Pál halma állítólag elporladt törökökből és a kincsükből jött létre
- a Tabán elnevezés az oszmán-török "tabakhane" szóból eredeztethető
- a szolnoki házak oromzatára sokáig a kereszt mellé félholdakat is véstek
- a Tisza Szálló fürdője a török fürdőt imitálja
- A mai török kút az egykori várkút helyén áll
- A Megyei Levéltár kb. 300 török nyelvű oklevéllel rendelkezik
- a Damjanich János Múzeum török kerámiagyűjteménye az országban az egyik legjelentősebb
Szolnok török emlékei:
- 1562-ben a törökök a Tiszán építik meg hazánk első fahídját
- Szolnokon másolták az egyetlen Magyarországon írt török kódexet
- Méliusz Juhász Péterrel itt akarták magyarra fordíttatni a Koránt
- Városunkat leírta Evliya Cselebi török világutazó
- 1596-ban látogatást tett III. Mehmed szultán
- a Vártemplom és a Várplébánia az egykori dzsámi köveiből épült
- az anyakönyvek tanulsága szerint itt maradt néhány török eredetű család
- a Beke Pál halma állítólag elporladt törökökből és a kincsükből jött létre
- a Tabán elnevezés az oszmán-török "tabakhane" szóból eredeztethető
- a szolnoki házak oromzatára sokáig a kereszt mellé félholdakat is véstek
- a Tisza Szálló fürdője a török fürdőt imitálja
- A mai török kút az egykori várkút helyén áll
- A Megyei Levéltár kb. 300 török nyelvű oklevéllel rendelkezik
- a Damjanich János Múzeum török kerámiagyűjteménye az országban az egyik legjelentősebb
Az első fahíd a Tiszán
 |
| A pillérek légifelvételen |
 |
| A vízből kiálló pillérek |
A híd létrehozását Szolnok város stratégiai helyzete tette szükségessé.
A mai, Szolnok belvárosába vezető híddal ellentétben a Zagyva keleti partja mellett érte el a Tisza nyugati partját. A híd építéséről 1562 májusában Verancsics Antal egri püspök beszámolt Miksa királynak, amelyből tudjuk, hogy ekkor már a híd negyed részében elkészült. A fahíddal azonban több gond is volt: egyrészt az állandóan, nagymértékben ingadozó vízszint, a zajló jég és a hirtelen meginduló áradások jelentős mechanikai megterhelést jelentettek a faszerkezet számára. A híd építőanyagánál fogva leéghetett (mint a híd utódjával meg is történt 1739-ben) és idővel elkorhadt (nem a víz alatti, hanem elsősorban a víz feletti rész, különös tekintettel a víz-levegő érintkezési határsávra). Ennek ellenére (a korabeli hadiviszonyok ismeretében) hosszabb fennállást tudhatott magáénak a törökök által 1562-ben (debreceni ácsokkal) építtetett fahíd, ami a folyó első állandó fahídja lett. A híd legkésőbb 1685-ben elpusztult a felszabadító harcokban.
A később évszázadokban rendkívül alacsony vízállások idején még látni vélték a híd megmaradt cölöpjeit, emléke azonban később elhalványult.
2003 nyarának második felében a Tisza rendkívül alacsony vízállása miatt egyes cölöpök láthatókká váltak. Ekkor a folyó vízszintje az átlagos szint alatt -279 cm-re süllyedt. 2003. 08. 19-én vette észre a kiálló cölöpöket Lakatos László. Az első cölöpök a Tisza-hídtól mintegy 70 m-re kerültek elő, a Tisza-Zagyva torkolattal átellenes (bal) partján. A parthoz közelebbi cölöpmaradványoknak csak 10-30 cm-es darabjai, a parttól távolabbiaknak mintegy 40-60 cm-es részei is fennmaradtak. Az évszázadok során már több alkalommal előfordulhatott szélsőségesen alacsony vízállás a Tiszán, a partközeliek ilyenkor nagyobb részt kerülhettek a szárazra, mint a mederben beljebb levők, ezért ezekből kevesebb maradt meg. Anyagukról kiderült, hogy ellenálló tölgyfa rönkökből készültek. A rönkök átmérője 20-30 cm között ingadozott. A rönkök nagy része függőleges állapotban maradt meg. A víz alatt további rönkökre is bukkantak, amik azonban a Tisza agyagos vizéből nem emelkedtek ki. Később a Zagyva partján is felfedeztek cölöpöket.
Az I. csoport cölöpkoncentrációja alapján rekonstruált első híd méretei: hossza 110 m; a nyomsáv (járószint) szélessége 5,5-6 m; max. magassága 10-12 m (partközelben alacsonyabb); az egyes cölöpjármok egymástól való max. távolsága 12 m. A két hídfő között 9-10 db kétsoros cölöpjáromra volt szükség.
 |
| A hídmaradványok helye |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)