Szolnok avar vár legendája
A feltárt régészeti forrásanyag szerint a későbbi vár területe már Kr.e. 6000 körül, a kora újkőkortól kezdve lakott volt, városunk legkorábbi településmagja nem a Tisza mentén, hanem a Zagyva keleti ágának jobb partján terült el. Az erődítésre és megtelepedésre alkalmas, vízhez közeli magasabb térszínek főként a Zagyva eredeti ágának jobb partján koncentrálódtak.
A nomád avar nép a VI. században érkezett a Kárpát-medencébe, és birodalma hamarosan európai nagyhatalommá nőtt. A korai avaroknál az állattartás volt a meghatározó, ezzel szemben a későbbi, griffes-indás motívumokat felmutató parasztkultúra kevésbé kötődött a folyókhoz. Az Arvisura-legenda szerint földvárunkat Szolnok avar tárkány-fejedelem alapította 673. szeptember 12-én. A felszentelési ünnepségen részt vett Baján kagán is, Szolnok pedig a nagytudású Haram beavatott fősámánnal áldatta meg az új tárkányvárat, hogy az örök életű legyen. Városunk mindig is fényesen viruló, szépségében virágzó város fog maradni, mivel a jövőbelátó Haram megálmodta, hogy Szolnok városa örökké fog élni., és mivel ide idegeneket sohasem telepítettek, egyben a legmagyarabb város is. Régészetileg is igazolt, hogy vidékünkön 680 táján jelenik meg az avarok második hulláma, új szokásokkal, ezzel együtt új leletanyagot is eredeztetve. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 29 korai és 54 késő avar kori lelőhely ismert a régészek előtt.
Besenyszög határában volt egyik legnagyob gyűrűalakban földhányásokkal körülvett telepük.
A késő avarokról nemzetközi szinten is jelentős leletekkel rendelkezünk; ezek a bánhalmi szíjvégek, melyek forradalmasították az avar művészetről alkotott képünket. Három sírt tártak fel 1953. május 2-án, a legjelentősebb egy avar harcos maradványait rejtette teljes felszerelésével, díszeivel és lovával együtt. A második sírt már megbolygatták, de a leleteket még össze tudták gyűjteni, míg a harmadik sírban lévő női csontváz mellett két üveggyöngyöt találtak. Az 1. és 2. számú sírból származó "pávasárkányos-szíjvégek" az igazán értékesek, mivel vereteik magasan fejlett ötvösmunkára utalnak.
A nomád avar nép a VI. században érkezett a Kárpát-medencébe, és birodalma hamarosan európai nagyhatalommá nőtt. A korai avaroknál az állattartás volt a meghatározó, ezzel szemben a későbbi, griffes-indás motívumokat felmutató parasztkultúra kevésbé kötődött a folyókhoz. Az Arvisura-legenda szerint földvárunkat Szolnok avar tárkány-fejedelem alapította 673. szeptember 12-én. A felszentelési ünnepségen részt vett Baján kagán is, Szolnok pedig a nagytudású Haram beavatott fősámánnal áldatta meg az új tárkányvárat, hogy az örök életű legyen. Városunk mindig is fényesen viruló, szépségében virágzó város fog maradni, mivel a jövőbelátó Haram megálmodta, hogy Szolnok városa örökké fog élni., és mivel ide idegeneket sohasem telepítettek, egyben a legmagyarabb város is. Régészetileg is igazolt, hogy vidékünkön 680 táján jelenik meg az avarok második hulláma, új szokásokkal, ezzel együtt új leletanyagot is eredeztetve. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 29 korai és 54 késő avar kori lelőhely ismert a régészek előtt.
Besenyszög határában volt egyik legnagyob gyűrűalakban földhányásokkal körülvett telepük.
A késő avarokról nemzetközi szinten is jelentős leletekkel rendelkezünk; ezek a bánhalmi szíjvégek, melyek forradalmasították az avar művészetről alkotott képünket. Három sírt tártak fel 1953. május 2-án, a legjelentősebb egy avar harcos maradványait rejtette teljes felszerelésével, díszeivel és lovával együtt. A második sírt már megbolygatták, de a leleteket még össze tudták gyűjteni, míg a harmadik sírban lévő női csontváz mellett két üveggyöngyöt találtak. Az 1. és 2. számú sírból származó "pávasárkányos-szíjvégek" az igazán értékesek, mivel vereteik magasan fejlett ötvösmunkára utalnak.
Az 1. sír nagyszíjvége a hazai és külföldi régészek körében az avar művészetben eddig ismeretlen mintájával méltán keltett feltűnést. Az ábrázolt jeleneten felvonuló harcosokat láthatunk bokrétás zászlórúdra erősített pávasárkányfigura kíséretében. Az utolsó harcos párducon ül, az első állat szintén párduc lehet. A szíjszorítás szakaszán két halat alakítottak ki, fejük egymással ellentétes irányba mutat.
Az avar kor emlékei közé tartoznak még a Kő-halomnál előkerült bronz karperecek, továbbá a Rongyos II-nél talált vaskés, vascsat és edénytöredék, valamint a Telek-halomnál előbukkanó kétnyakú edény.
 |
| A bánhalmi avar lelet 1. számú sírjának mellékletei. Az 1 és 1/A jelzetű darab a híres nagyszíjvéget ábrázolja bánhalmi avar szíjvég, rajta a "pávasárkánnyal" |
A honfoglalás és Szolnok ispán legendája
A Szolnok nevezetű honfoglaló nemzetség (valószínűleg a fejedelem törzse, a Megyer-törzs) szállta meg vidékünket az avar alapokra építve. A Megyer törzs szállásterületének keleti határa a Tisza és a Zagyva folyók lettek. A nemzetségek török szokás szerint szállásaikat gyakran változtatták, télen a folyók mellett tanyáztak. A strázsahalmi gyönyörű tarsolylemez is azt bizonyítja, hogy nemzetségfő telepedett itt le. Szent István király 1030 körül várispánságot és vármegyeszékhelyet alapított Szolnokon. A hadnagyi szállásföldek közül ekkor már igen sok a király kezébe került, ezeken a helyeken alakultak ki a folyókétparti vármegyék. Ahol új várat építettek, ott a vár ősi szokás szerint az első ispán nevét nyerte el. (Csanád, Borsod, Szabolcs, Szolnok, stb). A püspöki egyházmegyék főespererességekre oszlottak, és kezdetben minden megyének egy egyházigazgatási kerület (főesperesség) felelt meg. A megye kezdetben földrajzilag határozatlan birtokegység, központja mindig egy vár, körülötte meghatározott szolgáltatásokkal tartozó királyi népek kis telepei. voltak elszórva. Az ősi alapítású Szolnok vármegyében valószínűleg csak Szolnok, Túr (Mezőtúr) és Abád környékén telepedett le néhány nemzetség., a többi területek lakatlanok maradtak. Honfoglalás-kori szállástelepek nemzetségeinek nevét őrzik ma is a nemzetségek őseiről elnevezett helyiségek: Szalók, Abád, Szolnok, Taskony. A várat keletről a Zagyva, délről a Tisza, nyugatról pedig egy laposabb, vízállásos térszín övezte. Első ispánja Szolnok (más névalakban Zonuc, Zonuk, Zounuk, Zaunic, Zounuck, Zonung, Zounut) volt, aki jelentős érdemeket szerzett a kereszténység terjesztésében, ezért összetűzésbe került a szomszédos Békés várának urával, Vatával, aki 1046-ban pogányfelkelést vezetett. Ekkor Szolnok ispánt abban a főpapi-főnemesi küldöttségben találjuk, amely Székesfehérvárról indult Vazul száműzött fiainak, András és Levente hercegeknek a fogadására. Vatáék azonban a pesti révnél lecsaptak rájuk, és Gellért püspököt követve ekkor szenvedett vértanúhalált a Dunán való átkeléskor maga Szolnok ispán is. Mikor ugyanis csónakkal próbált átevezni a Duna másik partjára a pogányok átkiabáltak a csónakban ülő keresztfiának, hogy nem öli meg az ispánt, ő is halál fia, mire a megrémült ember leszúrta Szolnokot. A középkori Szolnok vármegye mélyen belenyúlt Erdélye,az erdélyi vajda sokszor Szolnokon székelt.
Az Árpád-házi királyok korában Szolnok elsősorban a sószállítás központjaként és fontos átkelőhelyként volt ismert. A tatárjárás során a földvár elpusztult, de maradványai 300 év elmúltával is szembetűnőek lehettek. Bernardo Aldana spanyol zsoldosvezér, aki a Haditanács megbízásából szemlélte meg Szolnokot, majd az újabb várépítés egyik irányítójaként hosszabb időt töltött a településen, emlékirataiban az ispáni várról az alábbi megjegyzést tette: ...ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömilk a Zagyva a Tiszába. A "tatár korabeli" minden bizonnyal a helyiek által adott magyarázat ("tatároktól elpusztított") félreértéséből adódhatott. A várhoz tartozó veremházas település a Zagyva partján magasodott, a későbbi Tabánt is beleértve. A '90-es évek közepén a Szent István téren a régészek rábukkantak az Árpád-kor egyik legjellegzetesebb edénytípusára, a cserépbográcsnak több töredékére is. Az Árpád-kori plébániatemplom maradványai feltehetően az ispánsági várban, a későbbi gótikus templom helyén vagy közelében állhatott, a hitéletre vonatkozó régészeti lelet a 11. századi bronz ereklyetartó kereszt és egy vörösrézből készített körmeneti kereszt a 12. századból., melyre 1927-ben a Tisza Szálló építése közben találtak.
Szolnok Luxemburgi Zsigmondtól 1422-ben kapott mezővárosi kiváltságokat kapott.
 | ||
A gyönyörű Szolnok-strázsahalmi tarsolylemez
|
Az Árpád-kor
Az Árpád-házi királyok korában Szolnok elsősorban a sószállítás központjaként és fontos átkelőhelyként volt ismert. A tatárjárás során a földvár elpusztult, de maradványai 300 év elmúltával is szembetűnőek lehettek. Bernardo Aldana spanyol zsoldosvezér, aki a Haditanács megbízásából szemlélte meg Szolnokot, majd az újabb várépítés egyik irányítójaként hosszabb időt töltött a településen, emlékirataiban az ispáni várról az alábbi megjegyzést tette: ...ódon, tatár korabeli földsáncai folyópartra néznek, tudniillik ott ömilk a Zagyva a Tiszába. A "tatár korabeli" minden bizonnyal a helyiek által adott magyarázat ("tatároktól elpusztított") félreértéséből adódhatott. A várhoz tartozó veremházas település a Zagyva partján magasodott, a későbbi Tabánt is beleértve. A '90-es évek közepén a Szent István téren a régészek rábukkantak az Árpád-kor egyik legjellegzetesebb edénytípusára, a cserépbográcsnak több töredékére is. Az Árpád-kori plébániatemplom maradványai feltehetően az ispánsági várban, a későbbi gótikus templom helyén vagy közelében állhatott, a hitéletre vonatkozó régészeti lelet a 11. századi bronz ereklyetartó kereszt és egy vörösrézből készített körmeneti kereszt a 12. századból., melyre 1927-ben a Tisza Szálló építése közben találtak.
Szolnok Luxemburgi Zsigmondtól 1422-ben kapott mezővárosi kiváltságokat kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése